A pusztai vadmacska – a legfontosabb információk a fajról

A sztyeppei manul a macskafélék családjába tartozó húsevő emlősök egyik faja, amelyről egykor azt állították, hogy a perzsa fajta őse. Figyelemre méltó mozgékonysága jellemzi, ezért gyakran találkozhatunk vele magaslatokon. Házi tenyésztése nem tanácsos, agresszív természete miatt. A kihalás veszélye fenyegeti, ezért védett faj. Megjelenésében hasonlít a közönséges macskára, bár viselkedésében határozottan különbözik a háziasított változatoktól.

A pusztai macska eredete

Az Otocolobus manul körülbelül 2 millió évvel ezelőtt jelent meg a világon. Kelet-Ázsiából származik, és az adott fajtól függően a kontinens más részein is élhet. Népszerű alfajai a következők:
- Otocolobus manul manul, a Kínai Népköztársaságtól északnyugatra, a Bajkál-tó környékén él.
- Otocolobus manul ferrungineus, Kazahsztán, Irán és Pakisztán régióiból származik.
- Otocolobus manul nigripectus, Kasmír, Nepál és a tibeti felföld környéki régiókban honos.

A kutatók az állat külső jegyei miatt először azt gondolták, hogy a pusztai macska a perzsa faj őse, hiszen hasonlít az utóbbi fajtára. Számos genetikai vizsgálat után viszont arra a következtetésre jutottak, hogy a manul a macskák távolabbi rokona, és külön fajcsoportot hoztak létre számukra.

Külső megjelenés

A kifejlett emlős testhossza farok nélkül körülbelül fél méter, súlya pedig elérheti a 4 kilogrammot. Szőrzete viszonylag hosszú, a hátán rövidebb, színezete többnyire szürkés vagy vöröses, helyenként sötétebb csíkokkal. A szőrzet színe az évszaktól függ, télen szürkés, nyáron barna vagy vörös. Első pillantásra hasonlít a perzsára, noha semmi köze hozzá. A sztyeppei manulnak rövidebb és masszívabb lábai vannak, mint a házimacskának, a feje pedig széles, kerek fülekkel. Más kutatók a sztyeppei manult a vadmacskához hasonlítják, de a koponyaszerkezetben jelentős különbségek vannak a két faj között.

A sztyeppei manul tápláléka többnyire kis rágcsálókból és emlősökből, például mókusokból, hörcsögökből, madarakból vagy nyulakból áll. Ragadozóként könnyen megbirkózik a vadászattal. A vadonban akár 12 évig is elélhet, sajnos, ha tenyészetben van, ez az időtartam akár a felére is csökkenhet.

A sztyeppei manul külsejének jellegzetes vonása a pehelyszőrzet; puha és dús bundával büszkélkedhet, ami miatt első pillantásra jóval nagyobbnak tűnik, mint amekkora valójában.

Jellem és tenyésztés

A sztyeppei macska nem egy barátságos emlősfaj, gyakran agresszív, inkább a magányos életmódot kedveli. Szokatlan arckifejezések jellemzik, ezért gyakran használják különböző animációkban és ironikus felhangú filmekben. Ázsia sivatagos területein él, gyakran elhagyott odúkban vagy hegyvidéki területeken lelhető fel. Nem okoz neki gondot a magasban való tájékozódás, viszonylag mozgékony állat. Túlnyomórészt éjszakai életmódot folytat, napközben többnyire az odúkban rejtőzik. Sajnos nem tud gyorsan futni, ezért zsákmányát gyakrabban rejtőzködve vagy éjszaka ejti el, amikor kevésbé látható. A 2002-ben veszélyeztetett egyedek közé sorolták, ezért az általa lakott terület nagy részét rezervátummá alakították át.

A sztyeppei macska nősténye már életének első évében ivarérett, és a kölykök száma átlagosan négy körül van, bár előfordulnak olyan esetek is, amikor az alom hat kölyökből áll. A vemhesség legfeljebb 75 napig tart, és a közönséges macskához hasonlóan zajlik. A kiscicák 4 hónapos koruk után már képesek önállóan élni.

Veszélyes-e a pusztai macska?

A manul olyan állat, amelyet nem lehet házi környezetben nevelni. A macskára erősen emlékeztető külseje ellenére a manul veszélyes ragadozó, amelyet nehéz háziasítani. A sztyeppéken és a sivatagi területeken él, ahol sok hely és szabadság áll rendelkezésére; egy lakásban, ketrecbe zárva nem tudna élni. A kifejlett egyedeknek akár négy négyzetkilométernyi területre is szükségük van, amit nehéz lenne biztosítani egy lakásban vagy akár egy kertes házban. Ráadásul a manul 2002 óta veszélyeztetett faj, a jövőben akár ki is halhat. Ez még inkább tiltottá teszi egy a tartását. Jelenleg ezek az állatok a külön erre a célra létrehozott rezervátumokban élnek, ahol gond nélkül fejlődhetnek és szaporodhatnak. A tenyészetben élő manul gyakran megbetegszik különböző fertőzésekben, a fiatal egyedek gyakran elpusztulnak, mivel nem tudnak alkalmazkodni az eltérő körülményekhez. Ezért a manul otthoni tartása nem jó megoldás, és nem is legális.

Megvásárolható-e a pusztai macska?

Európai országokban szinte lehetetlen manult vásárolni, ez egy ragadozó, amelynek természetes élőhelyén, Ázsiában kell élnie. Bár vannak olyan esetek, amikor Európában szaporítják, ezek illegálisak, és az ilyen egyedek maguk is gyakran gyorsabban elpusztulnak.

Lida Pieczulis