Kosár
0 db termék

0
A kosár üres.
Kategóriák
Friss cikkek:
A burmai macska, más néven burmai, számos más macskafajta tenyésztésében is szerepet játszott. Szokatlan, kissé keleti megjelenése és a gondozójához való ragaszkodása miatt rengeteg rajongót szerzett magának Amerikában és az Egyesült Királyságban. Kezdetben azonban ezt a fajtát gyakran összetévesztették a thai és a sziámi macskákkal. Tudj meg többet a burmai macskákról, és ismerd meg egyedi tulajdonságaikat.
A burmai macskák a modern fajták közé tartoznak, bár az első feljegyzések 1400 körülre nyúlnak vissza róluk. A burmai macskák Burmában, Thaiföldön és más délkelet-ázsiai országokban éltek, ahol közvetlenül a corat és a sziámi macskák mellett különböztették meg őket.
A 19. században Nagy-Britanniában fellendült a burmai macskák népszerűsége, de akkoriban a sziámi macskák sötétebb változatának tekintették őket, és keresztezték velük. Ez Angliában a burmai macskák megjelenésének és jellegének teljes átalakulásához vezetett. A tenyésztők később kísérleteket tettek az eredeti fajtamintázat visszanyerésére, de a mai napig az angol vonal különbözik az amerikai vonaltól.
Hivatalosan azt mondják, hogy a fajta modern eredete 1930-ban az Egyesült Államokban tenyésztették ki. Egy ottani sziámi macska tenyésztő és állatorvos, aki Burmába utazott, hogy növelje a tenyésztéséhez szükséges génállományt, egy sötétbarna macskát hozott az USA-ba. Tudományos kutatások révén felfedezte, hogy a macska a burmai és a sziámi fajták hibridje, vagyis a mai tonkinese macska . A tenyésztő annyira szerette volna megőrizni macskája egyedi tulajdonságait, hogy úgy döntött, a genetikai kutatások folytatása mellett sötétebb színű sziámi macskákkal párosítja. A genotípusok átörökítése érdekében bevezette a beltenyésztést, vagyis a családon belüli párosítást. Az ilyen intézkedések egészségügyi komplikációkhoz vezettek a macskáknál, de a célt sikerült elérni - a burmai macskák megjelenését és jellegét sikerült átörökíteni. A későbbi években a génállományt Burmából importált macskákkal gazdagították.
A fajtát 1958-ban a Nemzetközi Macskaszövetség is elismerte.
Ezek a macskák közepes méretűek, de meglehetősen masszív csontozattal és fejlett izomzattal rendelkeznek. Ennek a szerkezetnek köszönhetően a macska nehezebbnek tűnik, mint amilyen valójában. A burmai egyenes háttal és kiterjedt mellkassal rendelkezik. Lábai közepes hosszúságúak és izmosak, apró mancsokban végződnek. Egyenes farok.
A burmai macska feje ék alakú, de viszonylag rövid - inkább hasonlít egy brit macska fejére, mint egy keleti macskáéra. Erős állkapocs és jól körülhatárolt macskabajusz. A fülek nagyok, szélesek, lekerekített csúcsúak, széles távolságra vannak egymástól. A burmai macska szemei a sárgától a borostyánszínűig terjednek. A szemek alapján mindenképpen gyorsan meg lehet különböztetni a thai és a burmai macskafajtákat - a szín mellett a burmai macska szemeinek nagy távolsága és a szemhéjak formája a fontos - a felső szemhéj egyenes, az alsó pedig lekerekített. A thai macskánál ezzel szemben a szemek kerekek, közel vannak egymáshoz, és kék színűnek kell lenniük.
A burmai macskák története miatt két tenyészvonal alakult ki - az amerikai és a brit. Az amerikai burmai macskák vaskosabbak, erősebb testfelépítésűek és nagyobb, kerekebb fejjel rendelkeznek. A brit változat inkább a keleti macskákra emlékeztet, a fejük háromszöget alkot.
Ennél a macskafajtánál viszonylag gyakoriak az olyan új színezések, mint a pezsgőszínű, a teknőspáncél, a vörös, a krémszínű és egyéb. Ezek némelyikét azonban a macskaszervezetek hivatalosan nem fogadják el.
A burmai macska megfelelő táplálása fontos ahhoz, hogy fényes és selymes szőrzete legyen. Ezeket a macskákat jó minőségű, húsos macskatáppal vagy BARF macskatáppal kell etetni. A burmaiak kényes macskáknak bizonyulhatnak, ha életük korai szakaszában nem részesültek megfelelő szocializációban és nem ismerkedtek meg új ízekkel.
A burmai macska szőrzetének ápolása nem igényes. Érdemes hetente egyszer kifésülni a macskát sűrű sörtéjű kefével vagy kesztyűvel, hogy felszedjük az elhalt szőrszálakat. A macska karmainak rendszeres levágása megakadályozza, hogy a macska a lakásban található anyagokat kaparja.
A burmai macska egészségi állapota sajnos nem jó. A fajta hajlamos a genetikai betegségekre, különösen az amerikai macskavonal. A burmai macskák leggyakoribb betegségei:
A burmai macska szeret a figyelem középpontjában lenni. ideális nagycsaládban, gyerekekkel és macskákkal vagy akár más állatfajokkal együtt. Ugyanakkor szüksége van arra is, hogy legyen egy hely, ahol pihenhet. Ezért a lakást fel kell szerelni, kidolgozott kaparófával - lehetőleg magasan. A burmai macskák élénkek és játékra vágynak, de hamar megunják azt. A játéknak változatosnak és érdekesnek kell lennie, hogy a macska ki tudja elégíteni élénk temperamentumát. Jó ötlet lehet barkácsolt macskajátékok készítése , amelyek az egész család számára szórakoztatóak lehetnek.
A elhanyagolt burmai macskák hangosak és beszédesek lesznek. Kicsit elmaradnak a hangos sziámi macskáktól, de jellegzetes rekedt nyávogásukkal kárpótolnak.
Kinek nem ajánljuk a burmai macska tartását? Például az elfoglalt embereknek, akik gyakran nincsenek otthon. Ennek a macskafajtának szüksége van az emberi figyelemre, egy terebélyes családra és egy kis kényeztetésre. A burmai nagyon hűséges fajta, erősen kötődik a családjához, és erős kötődést alakít ki.
Egy burmai macskakölyök ára körülbelül 326.000 forint. Magyarországon a fajta nem olyan népszerű, mint az Egyesült Királyságban vagy Amerikában, de itt is vannak jó és megbízható tenyésztők. Egyedül a cicára való várakozási idő lehet hosszabb, attól függően, hogy a kennelben milyen alomra terveznek.
Egy burmai macska tartásának havi költsége körülbelül 14.000 forint. A macska kezelésére azonban érdemes jelentős összeget félretenni, ami akkor eshet ki, amikor a legkevésbé számítunk rá. Ne feledjük, hogy a burmai macskáknak vannak bizonyos, a fajtához rendelt betegségei.
Nagyon fontos, hogy jó cicafajtát válasszunk, és ne hagyjuk magát elcsábítani a burmai cica alacsony árával, amit a macskáikkal szemben embertelen bánásmódot tanúsító szaporítók kínálhatnak. Amikor egy adott tenyészet mellett döntünk, mindenképpen látogassunk el oda, és kérjük el a tenyésztőtől a szülők és a cica felmenőinek genetikai vizsgálatának eredményeit.
Hozzászólások
Nem található vélemény