Hogyan gondozzuk a teknősbékát?

Azok, akik olyan háziállatot keresnek, amelyeknek gondozása nem igényel sok időt, munkát: pl. nincs szükség órákig tartó sétákra, gyakran döntenek a szárazföldi teknős mellett. Első ránézésre e háziállatok valóban nem igényelnek túl sok törődést, ám tartásuk a gyakorlatban számos hibát rejthet magában. Mielőtt teknősbékát vásárolnánk, fontos, hogy megismerkedjünk azokkal az alapelvekkel, amelyek biztosítják, hogy kedvencünk hosszú évekig egészséges maradjon.

Hogyan készítsük elő a teknős számára a megfelelő környezetet? 

A szárazföldi teknősök leggyakoribb alfajai a sztyeppi teknősök és a görög teknősök. Mindkét fajtának előkészíthetjük a megfelelő életteret a kertben és a házban egyaránt. A kültéri tartás biztosítja a lehető legtermészetesebb körülményeket. A mi éghajlati viszonyaink között az az optimális, ha egy teknőst késő tavasztól kora őszig tartunk a kertben; a fennmaradó időben jobb, ha a teknős a beltérben tartózkodik, a telelés feltételeinek megfelelő környezetben. A házon kívül lehetőségünk van a terepet úgy alakítani, hogy a teknős megmozgathassa izmait, például kis dombokon mászva vagy a földbe ásva (az aljzat ne legyen agyagos, hogy lehetővé tegye az ásást, és elkerüljük a föld túlzott nedvességét a teknős közelében). Ügyelni kell arra is, hogy a teknősnek legyen hová elbújnia, és ne legyen kiszolgáltatva a ragadozóknak. Ezért a kerítést jelentősen be kell mélyíteni, hogy a teknős ne tudjon alatta ásni. Ha nem tudunk kültéri helyet biztosítani neki, szerezzünk be otthonra egy megfelelően nagy terráriumot. Az aljzat föld ( műtrágya- és permetezőszer-maradékoktól mentes) és homok keveréke legyen, lehetőleg gyepszőnyeggel kiegészítve. Egy ilyen aljzat lehetővé teszi a teknős számára, hogy úgy ásson, mint a természetes élőhelyén, és biztonságosabb, mint a kereskedelmi forgalomban kapható pelletek. A terráriumban UVB fényforrást kell elhelyezni; 20 és 30 Celsius között kell tartani a hőmérsékletet. Fontos a terrárium páratartalmának szabályozása is, amelyet az adott teknősfaj preferenciáinak megfelelően kell beállítani. Különösen óvatosan járjunk el, amikor kedvencünket kiengedjük a terráriumból, mivel a huzat miatt fennáll a tüdőgyulladás veszélye, és sajnos az is elő szokott fordulni, hogy a teknősökre rálépnek.

Mivel etessük teknősünket?

A teknőstartók által elkövetett leggyakoribb hibák az etetéssel kapcsolatosak. A praxisomban találkoztam már olyan esettel, hogy görög teknőst sajttortával vagy 99%-ban sárgarépán alapuló étrend szerint etettek. Sajnos a nem megfelelően kiegyensúlyozott étrend a vitamin- és ásványianyag-hiány miatt előbb-utóbb súlyos rendellenességekhez vezet. A teknősneknek adott tápláléknak a lehető legváltozatosabbnak kell lennie. Nagyon fontos a réti növényekkel (pl. lóhere, gyermekláncfű, útifű, százszorszép, lucerna, mezei zsurló, eper- és szederlevél) való etetés. Ezek rostot tartalmaznak, ami nélkülözhetetlen a megfelelő emésztési folyamatokhoz, valamint kalciumot és foszfort, amelyek ugyancsak rendkívül hasznosak. Télen, amikor a gyógynövények elérhetősége korlátozott, a szárított növényeknek kell képezniük a táplálkozás alapját. Az étrend kiegészítéseként adhatók érett gyümölcsök és zöldségek: sárgarépa, cukkini, görögdinnye, uborka, sütőtök, alma, eper vagy paradicsom. Kiváló kalcium- és ásványi anyag forrás a közönséges tintahal páncélja. Ha a teknős nem rágja meg magától, akkor összetörve kell a táplálékra szórni.  A táp kiválasztásakor kerülje az oxalátokban gazdag növényeket (pl. spenót és sóska), mivel ezek vesekövet okozhatnak a teknősnek. Alapvető hiba a salátával való túlzott etetés, aminek alig kellene szerepelnie a teknős étrendjében. Emellett ne etessünk vele húst, tejtermékeket, tojást vagy például kutyáknak szánt eledelt.

A teknősök hibernálni tudják magukat?

Sok kérdést felvető téma a teknősök hibernációja. Ez egy természetes fiziológiai folyamat a vadonban, de otthoni környezetben nem minden teknősnek van szüksége a "téli álomra", sőt, egyes esetekben orvosilag sem tanácsos. Ha teknőseinket szaporítani szeretnénk, akkor dönthetünk úgy, hogy a leendő szülőket “hibernáljuk”. Semmiképpen sem szabad hibernálni beteg, vagy lábadozó állatot. Mielőtt elkezdenénk a "telelésre" való felkészülést, célszerű felkeresni egy állatorvost, aki féregteleníti kedvencünket és felméri egészségi állapotát. Valamint érdemes alaposan megismerkedni a teknősök megfelelő téli álmának kritériumaival, mert elégtelen körülmények között súlyos betegségekkel, szélsőséges esetben akár halállal is járhat. Fontos, hogy a teknős emésztőrendszerből teljesen kiürüljön a táplálék, mielőtt elalszik. A hibernáció hűvös pincében vagy hűtőszekrényben végezhető (a hőmérsékletnek 4 és 6 Celsius fok között kell lennie). A pince esetében jelentős előny a magasabb páratartalom, amely kedvez az alvási időszaknak. A hűtőszekrényben szükséges egy vizet tartalmazó edényt is elhelyezni a teknős mellett. Az állatot egy lyukacsos dobozba kell helyezni, és a doboz alját lehetőleg mohával vagy levelekkel kell feltölteni. A téli álom alatt rendszeresen figyelni kell kedvencünk súlyát, valamint a környezet hőmérsékletét és páratartalmát (nem szabad hagyni, hogy penész alakuljon ki a teknős körül). Ha a súlyvesztés meghaladja a kezdeti súly 10%-át, a teknőst azonnal fel kell ébreszteni.
Ezek csak a legáltalánosabb szabályok a teleltetéshez.

A teknős gondozásának magában kell foglalnia az ápolási eljárásokat is, mint például a karomvágás, valamint a szemek állapotának és a csőr alakjának rendszeres ellenőrzése, hogy bármilyen rendellenesség esetén időben megkezdődhessen a kezelés. Egy ilyen egzotikus háziállat megfelelő gondozása nem mindig olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, ugyanakkor kedvencünk egészsége megéri a fáradságot és az utánajárást.

A blogon található szövegek nem orvosi tanácsadásnak minősülnek, és nem helyettesítik az állatorvosnál tett látogatást.

Dorota Joskowiak