Tacskó - jellemzők, ápolás, egészség (Kutyalexikon)

Tacskó - a fajta története

A rövid lábú, hosszú testű kutyákat elsőként az ókori Rómából és Egyiptomból származó szobrokon ábrázolták. A mai tacskó kutya európai megjelenésének nyomai a 14. századi Németországba vezetnek. A jellegzetes testalkattal és kiváló szaglással rendelkező kutyák nagy keresletnek örvendtek a vadászatokon, ahol az volt a feladatuk, hogy kiűzzék a vadat az odújából. Idővel ezeket a kutyákat úgy kezdték tenyészteni, hogy a legkívánatosabb tulajdonságokat érjék el. A problémát a nagyon rövid szőrzet jelentette, amely nem tette lehetővé a kutya alacsonyabb hőmérséklethez való alkalmazkodását. Ezért hoztak létre hosszú- és szálkás szőrű fajtákat. Szőrzet szempontjából tehát 3 tacskófajta létezik. Arra is törekedtek, hogy minél több feladatra tudják használni ezeket a kutyákat. Megtanították őket a vadászatra, apportírozásra és a vaddisznó üldözésére. A fajta neve németül borzvadász kutyát jelent, mivel ez volt e rövid lábú kutya eredeti feladata. Ahogy az idők során a külleme változott, három, eltérő magasságú alfajta jött létre. A tacskók a 19. század második felében jelentek meg a kutyakiállításokon. Hivatalosan a szőrzet típusa és a súly alapján osztályozták őket.

Hosszú szőrű tacskó

származása: Németország

magasság:
standard tacskó: 27-30 cm
miniatűr tacskó: kb. 20 cm
nyúl tacskó: nincs adat

súly:
standard tacskó: 6,5- 9 kg
miniatűr tacskó: 4,5 kg
nyúl tacskó: 3,5 kg.

FCI besorolás: IV. csoport – tacskók, 1. szekció

A tacskók egészsége és ápolása 

A tacskóknak három szőrváltozata létezik: rövidszőrű tacskó, hosszúszőrű tacskó és szálkás szőrű tacskó.  Egyértelműen a rövid- és a szálkás szőrű fajta ápolása a legkevésbé problémás. Nem szabad megfeledkezni a rendszeres fésülésről és az elhalt szőr eltávolítására szolgáló nyírásról. A hosszúszőrű fajta gyakoribb fésülést és fürdetést igényel. A tacskóknak gyakran túlnőnek a karmai, ezért fontos, hogy rendszeresen vágjuk őket. A benőtt karmok megnehezítik a járást, és deformálják a mancsok ízületeit. E kutyák a kis méretük miatt többnyire szobakutyaként vannak tartva, és ezért nem mozognak eleget. Nagyon gyorsan híznak, ami testfelépítésük miatt sajnálatos következményekkel jár az egészségükre és a mozgékonyságukra nézve. A étrendet a kutya igényeinek és aktivitási szintjének megfelelően kell kialakítani. Az elhízott tacskó gyakran nem tud önállóan mozogni, és ez akár életveszélyes gerincproblémákhoz is vezethet. Nagy az esélye a lepedék és ennek következtében a fogkő felhalmozódásának, ezért a szájüregi profilaxis és a rendszeres szűrővizsgálatok elengedhetetlenek. A tacskók gyakran szenvednek cukorbetegségben, ami a legtöbb esetben az elhízás következménye. Sajátos testfelépítésük hajlamosítja őket gerincbetegségekre, amelyek nagyon gyakoriak az idős és túlsúlyos kutyáknál. A tacskóknál gyakrabban fordul elő a Cushing-szindróma (hormonális eredetű betegség), valamint örökletes szemészeti problémák is. Mielőtt tacskót veszünk, érdemes megkérdezni a tenyésztőt, hogy kutyái rendelkeznek-e naprakész vizsgálati eredményekkel. Ha felelős tenyésztők által vezetett legális kennelből szerez be kutyát, számos egészségügyi betegséget és viselkedési rendellenességet kiküszöbölhet.

A tacskó jelleme és viselkedése

A tacskó kis testbe zárt erős jellem. Általában a háztartás tagjai közül egy embert választ, akihez nagyon kötődik. A gyerekekkel szemben nyugodt és kiegyensúlyozott, de nem szereti a túlzott bizalmaskodást, ezért a kicsikkel való játékukat felügyelni kell. Más állatokhoz bizalmatlanul közelednek, és igyekeznek domináns állatként viselkedni. A gazdájukhoz ragaszkodó felnőtt kutyák nehezen fogadnak be új állatokat a lakásba. Ha egyedül hagyják őket a kertben, akkor hajlamosak vakondként felásni a gazdájuk gyepét. Szeretik az embereket, de az ismeretleneket megugatják. Méretük miatt őrző-védő kutyának nem alkalmasak, de ugatással jelzik az esetleges betolakodókat. Intelligensek és tanulékonyak. Makacsok lehetnek, de a megfelelő tréning során jól együttműködnek a kiképzés során.  A tacskóval csak pozitív módszerekkel szabad dolgozni, mert különben nagyon hamar elbátortalanodik, és ha fenyegetve érzi magát, esetleg védekezni akar. Egy rosszul viselkedő tacskó igyekszik a dominanciát érvényesíteni a gazdája felett, és maga dönt a dolgairól. Nem szabad túl gyakran lépcsőt mászniuk, mert ez veszélyes a gerincükre (persze néhány lépcsőfok nem árthat). Sok mozgást és aktivitást kell biztosítani nekik, mind fizikailag, mind szellemileg. Természetesen testfelépítésük, különösen gerincük miatt nem alkalmasak minden standard tevékenységre. Nem szabad őket túlterhelni, de minden játék, úszás és kirándulás erősen ajánlott.  Ez segít abban, hogy kiegyensúlyozott kutyát neveljünk, és biztosítja az állat egészségét és megfelelő súlyát. A napi testmozgás segít az izmok megerősítésében és csökkenti a hátproblémák valószínűségét.  Egy jól szocializált tacskó nagyszerű családi barát. Szereti az emberekkel való érintkezést és a kanapén való heverészést. Kíváncsi, és ragaszkodik hozzá, hogy hosszú orrával mindent  és mindenkit ellenőrizzen.  A tacskók közül a hosszúszőrű fajta rendelkezik a legnyugodtabb karakterrel.  Temperamentumuk határozottan különbözik a rövidszőrű rokonaiétól. Ennek ellenére nekik is sok mozgásra és játékra van szükségük.

Érdekességek a fajtáról:

Sok híres emberről lehet tudni, hogy odavoltak a tacskókért. A fajta szerelmesei közé tartozott Stanislaw Lem, Abraham Lincoln elnök, Pablo Picasso és Viktória királynő is.